Sutan Takdir Alisjahbana (20)

Sutan Takdir Alisjahbana (February 11, 1908 – July 17, 1994), was born in Natal, North Sumatra. His family came from Minangkabau who migration in 19th century. He was a founder and editor of Poedjangga Baroe. He became one of Indonesian literature's guiding lights in its formative years, particularly in the time around independence. Sutan Takdir believed that Indonesia could learn from the values of western civilization and remained a great exponent of modernism throughout his life. A renaissance man himself – the author of numerous books on a range of subjects – he was working on a novel at the time of his death in 1994. The famous novel, Layar Terkembang, showed him as a progressive author. He died in Jakarta on July 17, 1994.

His first novel, Tak Putus Dirundung Malang (Misfortune without End) was published by Balai Pustaka in 1929.

Together with Amir Hamzah and Armijn Pane, they founded and edited a journal that contained the best work of prewar writers, called Poedjangga Baroe (The New Writer), and the journal was first published in 1933. In 1953, he edited Konfrontasi (Confrontation) as a substitute for Poedjangga Baroe.

Under Japanese occupation, in 1943 he became a secretary of the Komisi Bahasa Indonesia (Indonesian Language Commission). From 1946 to 1948, he was a professor of the Indonesian language at National University, Jakarta.

Hungarian

Sutan Takdir Alisjahbana (1908. február 11 - 1994. július 17.) Natalban (Észak-Szumátrán) született, családja Minangkabauk közül érkezett a 19. században. Ő volt az alapítója és szerkesztője a Poedjangga Baroe című lapnak. Az indonéz irodalom egyik irányadója a legsikeresebb éveiben, különösen a függetlenséggé válás idején. Sutan Takdir hitte, hogy Indonézia tanulhat a nyugati civilizáció értékeiből, és a modernizmus híve maradt egész életében. Maga a reneszánsz ember - szerzője számos könyvnek megannyi témában -, a halálakor is egy új művön dolgozott. A híres regény, Layar Terkembang mutatott rá, milyen progresszív szerző. Jakartában halt meg 86 éves korában.

Első regénye a Tak Putus Dirundung Malang (Szerencsétlenség vég nélkül), amelyet Balai Pustaka publikált 1929-ben.

Amir Hamzah és Armijn Pane társalapítókkal együtt szerkesztette a Poedjangga Baroe (The New Writer) című folyóiratot, amely a legjobb munkákat tartalmazta a háború előtti íróktól. Az első kiadása 1933-ban jelent meg. 1953-ben ennek helyébe lépve szerkesztette a Konfrontasi (Szembesítés) című újságot.

1943-ban a japán megszállás idején a Komisi Bahasa Indonesia (Indonéz Nyelv Bizottság) titkára lett. 1946-tól 1948-ig a Jakarta Nemzeti Egyetemen az indonéz nyelv professzora.


Sutan T.A. - wiki (bahasa indonesia)
Minangkabau language