Sunday, 29 June 2014

Magyar íróóriás (135)

Tiszacsécse, 1879. június 29.
135 éve a jómódba feltörő, ám balesetek sorában hirtelen tönkrement földműves (Móricz Bálint) felesége, a református lelkészi háttérből érkezett Pallagi Erzsébet megszüli a magyar irodalom talán legnépszerűbb alakját, akinek írásai a XX. század tankönyveiben a régi értékek képviselőjeként jóerkölcsöt, melegszívűséget, emberséget tanítanak már kisgyermek korban.

Móricz Zsigmond a küzdelmes gyermekévek után teológiát, jogot és bölcsészetet tanult, ám az államvizsgát kihagyta. Pályafutását óraadó tanárként kezdte a kisújszállási gimnáziumban, majd 1903 és '06 között Szatmárban gyűjtött meséket, dalokat, s a közben szerzett társadalmi tapasztalatai írói ambíciójára nagy hatást gyakoroltak. 1909-ben jelent meg első novelláskötete, a Hétkrajcár, mellyel berobbant az elismert írók sorába, s ettől kezdve egyre-másra kerülnek művei nyomtatásba újabb és újabb kiadással. 1910-ben a Sári bíró című színművét is bemutatják.

A politika természetesen az ő életét is befolyásolta, de minden próbatétel írói nagyságához járult hozzá.

Igen termékeny író, aki a gyerekmeséken túllépve komoly drámákat, tartalmas novellákat, nagysikerű regényeket hagyott maga után. A Rokonok érettségi tétel, a Légy jó mindhalálig az általános iskola felsőbb tagozatának olvasmányos tananyaga, az Iciri-piciri és a Mehemed-mese pedig az olvasás nebulóinak vidám leckéje.

Válogatott szókincse már-már nosztalgiára hív könyveiben, kellemesen tölthetjük "vele" az időt. Ahogy ő is szívesen hallgatta mások meséit kedvenc diófája alatt, ahova pihenni érkeztek az emberek, s nem dolgozni, ám írásaival (amik a sok hallgatás gyümölcsei) mégis megtermelte a föld hasznát.


No comments:

Post a comment